Miért fordítasz hátat a pillanatnak? | Kálló Péter | TE… — Transcript

Kálló Péter előadása a fotózás és az emlékek valódi értékéről, a pillanatok megélésének fontosságáról szól a digitális korban.

Key Takeaways

A túlzott képkészítés és megosztás elvonja a figyelmet a valódi élményektől.
Fontos, hogy jelen legyünk a pillanatokban, ne csak dokumentáljunk.
A minőségi fotográfia önkifejezés és időmegőrzés, nem csupán lájkszerzés.
A vizuális zajból kiemelkedni csak egyedi és gondolatébresztő képekkel lehet.
Tudatosabb képkészítéssel és élményszervezéssel értékesebb emlékeket teremthetünk.

Summary

A digitális korban naponta rengeteg képet készítünk és osztunk meg, de ezek nagy része sosem kerül visszanézésre.
A fotózás reflexszé vált, de sokszor nem vagyunk jelen a pillanatokban, amiket megörökítünk.
A vizuális kommunikáció forradalma közben elveszítjük a minőségi képek és valódi élmények értékét.
Az instant tartalomgyártás miatt a lájkok száma vált a siker mércéjévé, ami a művészi érték rovására megy.
Sok fotó egyforma, stílus és egyediség nélkül, ami vizuális zajt és szemétáradatot eredményez.
Fontos, hogy tudatosan válasszuk ki a valóban értékes pillanatokat és élvezzük azokat ahelyett, hogy csak dokumentálunk.
A fotográfia nem csupán képkészítés, hanem önkifejezés és időutazás, amely megállítja az időt.
Egy jó fotó kérdéseket vet fel, nem csak közöl, és a fotósok lehetnek a modern kultúra új ikonjai.
Az előadó arra ösztönöz, hogy kevesebb képet készítsünk, de azok valóban fontosak és minőségiek legyenek.
Az idő a legfontosabb értékünk, és a fotográfiának ezt kellene megőriznie.

Full Transcript — Download SRT & Markdown

Speaker A

[Zene] Most mosolyogjatok nekem ide egy kicsit. Nagyon jó, ott a hátsó sor is egy picit, meg integessetek nekem egyet, köszönöm. Mindenki hátul is nyugodtan, inkább állóba csinálom meg, így insta sztoriba is jobb lesz úgy. Nagyon jók vagytok, nézzetek ide, megcsinálom a

Speaker A

klasszikust, amit szoktam. Jó, szuper, jól sikerült. Tegye fel az a kezét, aki ma csinált már fényképet vagy szelfit a telefonjával, és most azt tegye fel, aki nem csinált egyáltalán. Ez egész érdekes, meg egészen meglepő, mert most itt kivételesen én úgy

Speaker A

láttam, hogy nagyon egyformák az arányok, mert arról van szó, hogy 900 képet töltünk fel másodpercenként az Instagramra. Amióta elkezdtem ezt a mondatot, azóta annyi kép került fel, mint amennyit itt a kivetítőn láttok. 14 trillió képet készítettünk a tavalyi

Speaker A

évben. Ez azt jelenti, hogy 2017-ben minden egyes ember egyenként a Földön naponta 10 képet készített, az is, akinek nincsen fényképezőgépe vagy fényképezésre alkalmas mobiltelefonja, és még az újszülöttek is. Perspektívaváltáson esik át a fotográfia, a fotózás reflex. Amit nem

Speaker A

fényképeztél le, az vagy nem létezik, vagy meg sem történt. Amit pedig lefényképeztünk, annak a nagy része egy rakás digitális szemét, amit sosem nézünk vissza. És tudom, hogy azt gondoljátok, hogy ti kivételek vagytok, de higgyétek el, hogy nem vagytok, én sem vagyok az.

Speaker A

Tegyjétek a szívetekre a kezeteket, ott van a zsebetekben a holdraszállás technológiájának a többszöröse rajta, több ezer elkészített emlék. Mikor néztétek ezt vissza utoljára? Pedig elvileg azért készültek ezek, hogy emlékezzetek, mert a fotográfia időutazás, a pillanat művészete, amiben meg tudjuk

Speaker A

állítani az időt, és megállítani az időt az egy csoda. Csak valahogy ezt a csodát elszürkítettük. Ott állunk életünk nagy pillanata előtt, hátat fordítunk neki, belevigyorgunk a kamerába, megnyomjuk a gombot, és vége. A lényeg az nem velünk történik, hanem mögöttünk, pedig egy életünk van, és

Speaker A

minden egyes pillanat megismételhetetlen. És ezek a képek segítenének nekünk emlékezni, mi mégis hátat fordítunk, csak azért, hogy elmondjuk, elmondhassuk vagy megmutathassuk, hogy ott voltunk. És közben az emlékeinket csak egy képernyőn fogjuk viszontlátni, amit ugye sose nézünk vissza. És most az előadás kedvéért

Speaker A

végigpörgettem a feleségemnek a telefonjában a képeket, és a sok fölösleges, sok fölösleges, sok fölösleges kép mellett megakadt a szemem valamin. Nem azon, amire gondoltok, hanem saját magamon, miközben alszom. Gondolom, köztetek is van olyan, aki elszokott aludni esténként. A filmen én

Speaker A

is ilyen vagyok, és ilyenkor a feleségem lefényképez, szelfizik egyet velem. A dolog az most kezd érdekessé válni. Ezek az én történeteim, ezek velem történnek meg, ezek az én pillanataim, de én ezekben nem vagyok jelen, mert alszom. De közben már olyan dolgokat is

Speaker A

lefényképezünk, amikben nem vagyunk jelen. És aztán reggel fölkelek, a feleségem átküldi, mert cuki vagyok, miközben alszom. De nem csak ezért küldi át, hanem azért, mert már nincs időnk körülírni dolgokat, mert nem szövegben vagy beszédben kommunikálunk, hanem képekben.

Speaker A

Mondhatjuk azt, hogy a vizuális kommunikáció forradalmát éljük, de pont a minőségi vizualitást veszítjük el. Csak közlünk, csak tudósítunk, egy személyi híradók vagyunk, valóságsót építünk, és közben ez a valóságsó valójában senki mást nem érdekel, csak saját magunkat, csak azért, mert ez öncélú, és

Speaker A

valaminek a hiányából készült. És lássuk be, felnagyítunk és túlértékelünk teljesen hétköznapi dolgokat, és közben folyamatosan hazudunk. Azt hazudjuk, hogy csak mi vagyunk egyedül a tengerparton, vagy hogy csak nekünk, vagy hogy csak nekünk csobog a, hogy morajlik az óceán, vagy hogy csak nekünk vannak

Speaker A

különleges pillanataink utazás közben, vagy egyáltalán különleges az, hogy például ebédelünk. Például itt a TED-en hányan raktatok fel ilyen szelfit? Egy statisztika alapján egy másodpercnél kevesebb időt töltünk el azok előtt a képek előtt, amiket like-oltunk a saját feedünkön, mondjuk a Facebookon. Tehát

Speaker A

nem azok előtt, amik tetszenek nekünk, hanem azok előtt, amikre elvileg nyomtunk egy lájkot, egy kis szívecskét. Előre legyártott kis matricacsomag, hangulatikonokkal fejezzük ki az érzéseinket. Fejlesztők és grafikusok azon dolgoznak, hogy előre elkészített ilyen matricacsomagokat gyártsanak személyiségünk különböző

Speaker A

jegyeihez. Teljes iparágak épülnek arra, hogy a meg nem nézett emlékeinket felhőkben tároljuk. Gyűjtögető életmódot folytatunk, kapaszkodva életünk meg nem nézett emlékeibe, hátat fordítva a valóságnak, és hátat fordítva azoknak a pillanatoknak, amiket elvileg meg is élhettünk volna. Azt gondolom, fontos, hogy a

Speaker A

lényegre koncentráljunk. Fontos, hogy ki tudjuk szűrni életünkből azokat a pillanatokat, amik tényleg valóban fontosak, és nem mondjuk valakinek másnak az Instagramján láttuk, és nekünk is kell egy ilyen, hanem tényleg az, ami a mienk. Azt szeretném, hogyha ezután a beszélgetés után

Speaker A

hazamegyünk, akkor egy kicsit mindenki tegye le a fényképezőgépet vagy a mobiltelefonját, és tényleg éljen, és tényleg a lényegre koncentráljon. Oda tudjatok figyelni magatokra, és oda tudjatok figyelni arra, hogy ebben a vizuális zajban, vagy ebből a vizuális zajból ki tudjátok szűrni a minőségi

Speaker A

képeket. Azt mondtam az előbb, hogy egy másodpercnél kevesebb időt töltünk egy kép előtt, ami tetszik nekünk, de napi több száz vagy több ezer képi inger ér minket. És ha összeadjuk ezeket a számokat, akkor nagyon egyszerűen és nagyon gyorsan kijön az, hogy több órát

Speaker A

töltünk feleslegesen másoknak a valóságsóját bámulva, és ezek belénk ivódnak, és ebből áll össze a mi saját vizuális memóriánk. Mit gondoltok, mennyire nehéz ebben a zajban kiemelkedőt alkotni? Ebben az értelmezésben, ha egy fotós sikeres akar lenni, akkor a képeit instant tartalommal

Speaker A

fogja ellátni. A cél nem az, hogy érzéseket adjon át vagy gondolatokat, hanem az, hogy minél több lájkja legyen, vagy minél több lájkot szerezzen. Mert ebben az értelmezésben a lájk a jutalom, és a közízlés szerint pedig minél több a lájk, annál jobb a fotós.

Speaker A

Ezután pedig, mivel nincs normális vizuális oktatás, önjelölt wannabe szerkesztők fogják megmondani nekünk, hogy mi az, ami jó, és tolják az arcunkba az instant szemetet, anélkül, hogy tisztában lennének azzal, hogy egy másodperc nem elég arra, hogy gondolatokat és érzéseket adjunk át. A

Speaker A

kedvencem a várost fölülről fotózó fotósok, akik felkelnek hajnalban, és egyébként szerintem ez a legnagyobb teljesítmény a részükről. Felmennek például a, felmennek például a Gellérthegyre, kiülnek a korlátra, mint a verebek, várják a napfelkeltét, megnyomják a gombot, hazamennek, berakják a Photoshopba a képet, rádobják a

Speaker A

drámaszűrőt, és már kész is van az instant siker. Csak az a gond ezzel, hogyha egymás mellé tesszük ezeket a képeket, akkor nem tudjuk, hogy Márk Tamás vagy Krisztián készítette őket, mert nincsen stílusuk, mert az egyediség teljesen kiveszett vagy elveszett az

Speaker A

önkifejezésben. És mi pedig végleg megtelünk vizuális szeméttel. Szerintem az életünkben a legfontosabb érték az idő, és a fotográfia az itt töltött időnket hivatott megőrizni. Mit gondoltok, mi lenne, hogyha ezek az emlékek minőségi emlékek lennének? Egyszer egy fotós tanárom mesélte, hogy

Speaker A

amikor gyakornok volt a 80-as években, akkor épp egy akkumulátorgyárból jött haza fotózni, és a Blaha téren látott egy nyugati értelemben vett jócsajt. Akkor még kevesebb nyugati értelemben vett jócsaj volt, mint most. Bement a bement a szerkesztőségbe, elmesélte ezt, aztán

Speaker A

elment a büfébe enni, és amikor visszament, azt látta, hogy mindenki az ő díjait bámulja, és nem értette, hogy miért. Megkérdezte tőle a főszerkesztő, hogy oké, de hol van a csaj? Nem fényképezem, és azóta amit el akar mesélni, azt

Speaker A

lefényképezi, mert a lényeg a történet. A fotográfia önkifejezés, amivel át tudjuk adni egymásnak a szemünket. Egy jó fotó nem közöl, hanem kérdéseket vet fel, és egy jó fotós ebben az óriási zajban kristályként ragyog ki. Szerintem a fotósok az új celebek, az új

Speaker A

rocksztárok, és a fotográfia egy olyan kapu, amin keresztül be tudunk lépni olyan világokba, ahova alapvetően nem mennénk, mert nem lehetünk ott mi mindenhol. És egy jó fotó meghatározza véleményünket olyan dolgokról is, amiben sosem lehetünk jelen élőben. Utasság azt gondolni.

Speaker A

objektív egy térfigyelő kamera az objektív de egy ember kezében egy géppel sosem lesz az a fotográfia szubjektív akár csak az ember köszönöm szépen

Topics:fotózáspillanat megélésedigitális korvizuális kommunikációemlékekminőségi fotográfiainsta sztorivizuális zajönkifejezésTEDxDanubia

Frequently Asked Questions

Miért készítünk manapság túl sok képet, és mi a probléma ezzel?

Naponta több trillió képet készítünk, amelyek nagy része sosem kerül visszanézésre, így elveszítjük a pillanatok valódi megélését és az emlékek minőségét.

Mit jelent az, hogy a fotográfia időutazás és önkifejezés?

A fotográfia lehetővé teszi, hogy megállítsuk az időt és megőrizzük az emlékeket, miközben a képek által átadhatjuk gondolatainkat és érzéseinket másoknak.

Milyen hatással van a közösségi média a fotózásra és az emlékekre?

A közösségi média a lájkok számát helyezi előtérbe, ami az instant tartalomgyártást ösztönzi, így a képek gyakran elveszítik egyediségüket és mélyebb jelentésüket.

Get More with the Söz AI App

Transcribe recordings, audio files, and YouTube videos — with AI summaries, speaker detection, and unlimited transcriptions.

App Store Google Play

Or transcribe another YouTube video here →